Filmescápa

Orfeusz

2017. július 20. 17:21 - Életunt Cápa


 

Rendezte: Cocteau, Jean
Műfaj: -
Főbb szereplők:
Jean Marais, Francois Perier, Maria Casares, Marie Dea

Megjelenés: 1950, Franciaország
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 8,1 pont
Előzetes: https://youtu.be/LcsRF_ri4XY
Ajánlott íráshttps://www.criterion.com/current/posts/13-orpheus
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/orfeusz-orphee/movie-8521

Tartalom:

Orphee (Jean Marais), a középkorú, elismert költő egy kávéházban üldögél a fiatalabb költők cukkolása közepette, amikor egy hercegnő (Maria Casares) oldalán feltűnik egy feltörekvő költő, aki rögtön kötekedni kezd mindenkivel és verekedés tör ki. A zűrzavaros helyzetben a fiatal költő az útra esik, ahol halálra gázolja két motoros. A hercegnő gyorsan kocsijába teteti a fiút és a közelben bámészkodó Orphee-t is maga mellé rendeli segítségnek. A kórház helyett azonban egy vidéki, romos villába hajtanak a két motoros társaságában, miközben az autórádióból rejtélyes üzenetek szólnak, Orphee kérdéseit pedig figyelmen kívül hagyják. Nem sokkal később Orphee szemtanúja lesz, ahogy a fiú feltámad és a hercegnővel egy tükrön keresztül egy másik világba lépnek. Amikor Orphee másnap reggel magához tér, a villának és a fura alakoknak semmi nyoma, egyedül a sofőr (Francois Perier) várja, hogy hazavigye aggódó feleségéhez, Eurydice-hez. Orphee azonban nem hajlandó elmesélni, mi történt előző éjjel és hogy hol a fiú holtteste, viszont megszállottan hallgatni kezdi a rádióüzeneteket, miközben várja, hogy újra felbukkanjon a hercegnő...

A történet egyrészt Orfeusz történetének modern változata: eredetileg Orfeusz olyan szomorú zenét játszott, amikor felesége, Eurüdiké meghalt, hogy még az istenek is megengedték neki, hogy kivezesse az alvilágból, vissza az életbe. Azonban akik nem tudták értékelni énekét, azok kicsinyesen meggyilkolták. Cocteau nem teljesen követte ezt a történetet, hanem elsősorban arra koncentrált, hogy a jelképes cselekménnyel Orphee-t halhatatlanná tegye művészete révén az evilág és a túlvilág összekapcsolásával. Minden bizonnyal ez egyben önéletrajzi filmnek is felfogható (különösen ajánlom a fent belinkelt írást, ezúttal maga a rendező ír benne a filmjéről).

Megvalósítás:

Orphee-t a történet elején úgy ismerjük meg, mint elismert, de az újabbak által kevésbé kedvelt költőt. Hamarosan megismerkedik a halállal és a túlvilággal, ami mély benyomást tesz rá és megszállottan kutatni kezdni, új lendületet adva költészetének. Ezt a megszállottságot azzal fejezik ki, hogy beleszeret a halált megszemélyesítő hercegnőbe - és ő viszont. Némi csavar az eredeti mítoszhoz képest, hogy a hercegnő saját szakállára dolgozva ragadja magával Eurydice-t, hogy ne álljon szerelmük útjába, Orphee pedig nem is feleségét követve megy a túlvilágra, hanem hogy a hercegnővel lehessen. Eközben a Kharónról mintázott sofőr is beleszeret a vele töltött idő alatt Eurydice-be, ezért a hercegnővel közösen segítenek végül a két halandónak újra egymásra találni, de ekkor Orphee ugye már megjárta a túlvilágot, ezáltal magasabb szintre emelkedett. Nem mellékes rétege a történetnek történelmi-politikai, ami felett én teljesen elsiklottam: az inspiráló rádióüzenetek a második világháború hasonlóan titokzatosan hangzó ellenállói üzenetit idézik, a motorosok és a túlvilági bírák pedig a nácikat.

A történetet jelképesen kell nézni, különben sok zavaró dolog lesz: a színészi játék pl. nem természetes. Nem is túlzó, nem is visszafogott, de van benne valami összeférhetetlenség, egyszerűen nem illik sehogy sem a filmbe Orphee szenvedélyesen alakított karaktere vagy Eurydice látszólagos közönye. A technikai trükkök jóformán gagyik, a legalapvetőbb módszerekkel érzékeltetik a természetfeletti dolgokat. Tök egyértelmű a tükrökön áthaladásnál, hogy vágnak, jól látszik a vetítés és a visszafelé játszás. De ahogy említettem, ezek a durva, "darabos" technikák inkább csak jelzésértékűek, a film úgy látszik nem igyekszik a valósnak vagy látványosnak tűnni, hiszen ennél már az 1920-as években is ügyesebben oldották meg a speciális effekteket.

Élmény:

Szóval összességében kapunk egy modern Orfeusz-feldolgozást a magasabb rendű művészet eszményére kihegyezve, de mindezt elsősorban a művész személyén keresztül mutatják be, nem pedig a művészetének fejlődésében, amit pedig tök jól lehetett volna érzékeltetni valamilyen vizuális eszközzel. Ennek a filmnek regénynek kellett volna lennie.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Jean Marais (A szép és a szörnyeteg), Francois Perier (Cabiria éjszakái, A szamuráj, A vörös kör), Maria Casares (Szerelmek városa)
- Még életben vannak: Juliette Greco (90)
- Orfeusz mítosza természetesen görögösen perverzebb annál, mint amit röviden ismertettem fentebb: Eurüdiké azért hal meg, mert egy őt megerőszakolni próbáló szatír elől menekülve kígyókkal teli verembe esik, ahol halálra marják. Orfeusz pedig nem pusztán azért hal meg, mert egy meg nem értett művész; felesége halála után egyszerűen nem hajlandó nőkkel hálni, csak fiúkkal, ezért a feltüzelt nők puszta kézzel széttépik...

Következik: Tenenbaum, a háziátok

Szólj hozzá!

Guffmanre várva

2017. július 17. 23:56 - Életunt Cápa

 

Rendezte: Guest, Christopher
Műfaj:
vígjáték
Főbb szereplők:
Christopher Guest, Eugene Levy, Fred Willard, Catherine O'Hara, Parker Posey

Megjelenés: 1997, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,6 pont
Előzetes: https://youtu.be/s0Ml4u3hLlY
Ajánlott íráshttp://mentalfloss.com/article/91688/20-hilarious-facts-about-waiting-guffman
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/guffmanre-varva-waiting-for-guffman/movie-9244

Tartalom:

Egy kisvárosban az alapítása 150. évfordulója alkalmából színdarab készül. A rendező tapasztalt new yorki, Corky (Christopher Guest) aki nemrég költözött a városba. A meghallgatásra elmegy minden önjelölt színész helyi amatőr, és hát nem túl tehetségesek. Ők a némi előadói tapasztalattal bíró utazási ügynök házaspár Ron (Fred Willard) és Sheila (Catherine O'Hara), a magát viccesnek tartó fogorvos Alan, a kamaszos gyorséttermi kiszolgáló Libby, a fogalmatlan autószerelő Johnny (aki nem is jelentkezett, csak a meleg rendező akarta maga mellett mindenképpen), valamint a nyugalmazott preparátor, Clifford. Corky örül neki, hogy lehetősége van nagyot rendezni, a többiek pedig annak, hogy egy tapasztalt emberrel dolgozhatnak együtt és végre bekerülhetnek a nagybetűs showbizniszbe. Az izgalmuk csak tovább nő, amikor Corky eléri, hogy egy broadway-i produceri iroda egyik ügynökét, Guffmant elküldje az előadásra...

Hasonlóan A turnéhoz, amelyben Guest is közreműködött, itt is egy áldokumentumfilmről van szó, ezúttal az önnön képességeikkel tisztában nem lévő, feltörekvő amatőr színészeket pécézve ki. A címadás felveti a párhuzamot a Godot-ra várva c. drámával, innentől kezdve az értelmezési lehetőségek száma végtelen, de mivel nem ismerem az előbb említett művet, nem bocsátkoznék találgatásokba és a kritikák is csupán paródiaként emlegetik.

Megvalósítás:

A "dokumentumfilm" elején előbb a városkát és történetét vázolják fel, ez fog majd később visszaköszönni az előadásban. Ezután jönnek a főbb szereplők és motivációik, meghallgatásuk, majd a közös munka, némi bonyodalom, végül pedig az előadás és egy rövid lezárás. A karakterek A turnéhoz hasonlóan aranyosan lököttek, de mivel itt hétköznapibbak, jóval képtelenebbnek tűnnek. Az erősségük a kritikák szerint a mélységük, amiket utalások révén vehetünk észre (pl. a rendező melegsége, a fogorvos kisebbségi komplexusa, a zenetanár sértett büszkesége... stb.), de ezek nem adtak hozzá számomra sokat a történethez, a poénokhoz pedig még kevésbé - leginkább azonban a csoportdinamikához hiányzott (és valójában ebből következik az előző kettő is). Pl. annak, hogy Corky meleg, csak addig van jelentősége, amíg Johnnyt beveszi a társulatba pusztán a külseje miatt.

Ennek oka talán a film készítésének módszerében keresendő: csak a forgatókönyv váza készült el, a színészek rengeteget improvizáltak, mintegy hatvan órányi anyagból vágták össze a másfél órás filmet. A színészek egyike szerint nem is érthető anélkül igazán, hogy ne lenne tapasztalatunk a nap végén felvett nyersanyag kiválogatásában. Egyébiránt a képi világ a hagyományos dokumentarista stílust követve kézikamerákkal és interjúkkal operál, de elég sok olyan játékfilmes rész is van benne, ami egy dokumentumfilmben nem szerepelne (pl. amikor mutatják egy karakter privát életét).

Élmény:

Kissé belsősnek érzem a filmet, amely egyrészt betekintést nyújt a színházi (és filmes) kulisszák mögé, másrészt parodizálja az önértékelési zavarokkal küzdő amatőröket. Kevesebb a poén, és ezek együtt kevésbé teszik szerethetővé, mint A turnét. Amiért a listámon szerepelhet, az azért van, mert bevallottan nagy hatással bírt a 2000-es évek hasonló stílusú vígjátékaira, mint pl. az Office.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Christopher Guest (A turné, A herceg menyasszonya), Fred Willard (A turné, WALL-E), Catherine O'Hara (Reszkessetek betörők), Bob Balaban (Éjféli cowboy, Harmadik típusú találkozások), David Cross (Egy makulátlan elme örök ragyogása), Brian Doyle-Murray (Idétlen időkig), Paul Benedict (A turné)

Következik: Orfeusz

Szólj hozzá!

Az érzékek birodalma

2017. július 13. 15:49 - Életunt Cápa

 

Rendezte: Osima, Nagisza
Műfaj:
művész
Főbb szereplők:
Macuda Eiko, Fudzsi Tacuja

Megjelenés: 1976, Japán
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 6,6 pont
Előzetes: https://youtu.be/-cA1glfeuSs
Ajánlott íráshttp://filmvilag.blog.hu/2013/01/16/nagisa_oshima_az_erzekek_birodalma
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/erzekek-birodalma-ai-no-corrida/movie-720

Tartalom:

Szada korábban prostituáltként dolgozott, most cselédként próbál pénzt szerezni nehéz helyzetbe került férjének. Hamar szemet vet rá a ház állandóan kanos ura, Kicsidzo, és szerencséjére Szadának sincs ellenére a szex, sőt, partnerére lel benne, mert a nőben is csillapíthatatlan vágy ég. Légyottjaik egyre gyakoribbá válnak, végül szinte már ki sem mozdulnak a fogadóból, ahol megszálltak. Az egyszerű dugásokat felváltják a kevésbé hagyományos szexuális szokások, míg el nem jutnak a fojtogatásig...

Bár szőrmentén megjelennek a történetben társadalmi kérdések, összességében nem tudtam összetenni, hogy miről akarna szólni az egyre perverzebben végigdugott film, ahogy egyre jobban szabadjára engedik szereplőink a vágyaikat. A Filmvilág fentebb belinkelt írása azonban rávilágít arra, hogy talán nem is érthettem meg, hiszen a nyugati gondolkodásban többnyire elfojtott szexuális spiritualitást igyekezett a film megmutatni, amikor az orgazmusban feloldódik a test és a lélek, és amely így ebben az értelemben véve közel áll a halálhoz.

Megvalósítás:

Már az első pár percben összejönnek a főszereplőink, és innentől kezdve néhány párbeszédes részt leszámítva folyton szexelnek. A társadalmi kérdések abból adódnak, hogy Szada korábbi prostituáltként meglehetősen alacsony státuszú, míg Kicsidzo férfiként és üzletemberként jóval magasabban helyezkedik el a nőnél, a szexben azonban ennek nincs jelentősége. A történet 1936-ban játszódik, egy rövid jelenet erejéig láthatjuk a Kína elleni háborúba induló katonákat is. De erről ne is beszéljünk többet, hiszen a lényeg az egyre perverzebbé váló szex, ami először csak hagyományos dugásokat jelent, ami idővel kezd egyre több dologgal összekapcsolódni: művészettel (éneklő gésa kíséri az aktust), étkezéssel (punciba mártott ételek), öregséggel, végül erőszakkal és halállal. Bár Kicsidzo kezdeményez az elején, szinte végig Szada akarata érvényesül, de mindez telje egyetértésben történik. Azonban nem élvhajhászatról van szó, Kicsidzo egy idő után már nem tudja tartani a lépést az egyre mohóbb Szadával, de így is folytatja, mert ő is a boldog megsemmisülés állapotát keresi. Hogy a végén pontosan mi történik, azt nem árulom el, de természetesen az eddigiekből következően halállal végződik az egyik aktus, elérve ezzel a tökéletes feloldódást.

Mondanom se kell, a legmeghatározóbb rész a szex, és ezt meglehetősen naturálisan ábrázolják, gyakorlatilag pornó. Azon kevés filmek közé tartozik, ahol a színészek valóban szexelnek; nem félnek megmutatni közelről a nemi szerveket, és spermától a pisiig van minden. Mindez azonban idővel számomra egyre kevésbé volt izgató, a szereplőkkel együtt már kevés volt a szimpla szex. Kifejezőeszköznek a líraibb megjelenítést válaszották: a színek mélyek, a világítás erős, így könnyen és tisztán látható minden, ami különösen a huszonéves Szada hibátlan testének áll jól, de a színeken is sokat dob, és ahogy említettem, sok a közeli.

Élmény:

Abból a szempontból jó döntés, hogy természetesnek hatnak a szexjelenetek, nem testnedvtől tocsogósak, mint a pornófilmek közelijei. Viszont szerintem ezzel nem tudta az orgazmus magával rántó szédületét kifejezni, amibe Szadáék is estek; ehhez talán a szovjetek montázstechnikái jobban illettek volna. MIndenképpen emlékezetes film a szex naturalisztikus és valós ábrázolása miatt, de az előbb leírtak miatt nem sikerült átélnem a témáját.

Érdekességek:

- A filmet természetesen nem nagyon engedték vetíteni az 1990-es évekig, megvádolták pornográfiával is, aminek a tárgyalásán egykori jogászként maga a rendező védte saját ügyét, sikeresen.
- Férfiak uralta világunkra jellemzően a férfiszínész népszerűvé vált, míg a női nagyjából elásta magát örökre ezzel a szereppel.
- Szada és Kicsidzo története valós: két szereplőnk 1936-ban, pár hetes ismerettség és szex után valóban közös megegyezéssel megtették azt, amit a filmben is; a japán közvélemény imádta a sztorit, még Kicsidzo farkát is kiállították látványosságként. Szada öt évet ült börtönben, majd hol celebként, hol etűnve élte életét, valószínűleg az 1970-es években halhatott meg.
- A fojtogatás erotikus hatását a 17. században jegyezték fel először, amikor észrvették, hogy az akasztott emberek esetenként elélveznek. Számos híresség halt meg azóta íg balesetben, legutóbb pl. David Carradine.

Következik: Guffmanre várva

Szólj hozzá!

A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője

2017. július 11. 15:15 - Életunt Cápa

 

Rendezte: Greenaway, Peter
Műfaj:
dráma, krimi, romantikus, vígjáték
Főbb szereplők:
Richard Bohringer, Michael Gambon, Helen Mirren, Alan Howard

Megjelenés: 1989, Egyesült Királyság
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,6 pont
Előzetes: https://youtu.be/nXLRdeYFHss
Ajánlott íráshttp://www.avclub.com/article/ithe-cook-the-thief-his-wife-and-her-loveri-67146
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/a-szakacs-a-tolvaj-a-feleseg-es-a-szeretoje-the-cook-the-thief-his-wife-her-lover/movie-2267

Tartalom:

A szakács egy jólmenő étteremben főz, aminek új menedzsere, a "tolvaj" maffiaszerű módszerekkel tartja rettegésben a környék éttermeit. Valamiért ínyencnek tartja magát, de nincs valódi ízlése, ellentétben jólnevelt feleségével, aki nehezen viseli férje tapló stílusát. Egy este kiszúrja az étteremben könyvet olvasó férfit, a "szeretőt" (Alan Howard), akivel rövid szemezés után szeretkezésbe kezdenek a mosdóban, és ezt megismétlik minden egyes közös vacsora alkalmával. Mivel a szeme előtt történik, a tolvajnak mindez fel sem tűnik, amíg egy rosszakarója nem avatja be...

Ha csak saját eszemre kellett volna hagyatkoznom, akkor valami olyasmire gondoltam volna, hogy a négy fő karakter megfeleltethető egy-egy társadalmi rétegnek, és ezzel nem is lőttem nagyon mellé, ugyanis ők valójában a korabeli Anglia politikai rétegeit képviselik - ez persze mai szemmel láthatatlan. Így válik érthetőbbé az utolsó jelenet, amit most nem spoilereznék el. Ugyanakkor van benne egy erős bibliai vonulat is, így értelmezhető vallási metaforaként is (elsősorban a bűnbeesést szeretik hozzákapcsolni, de rengeteg jelképet felfedezhetünk benne - vagy belemagyarázhatunk).

Megvalósítás:

Nem is tudom hol kezdjem. Az első jelenet kutyaszar etetése lehetne akár elborzasztó is, de nem az, mert rögtön érezhető a jelképessége, személytelensége, a Tolvaj túlságosan kikarikírozott karaktere. Bár az abszurdba nem megy át, valószerűtlen, hogy egy ilyen alak vezetői pozícióba kerüljön, illetve hogy ezt a tágabb környezete elviselje. De ha lett is volna kétségünk, a második jelenet konyhai figurái már végképp valószerűtlenek a konyhai kisegítő fiú gregorián énekétől kezdve a félmeztelenül dolgozó másik alkalmazottig. Mindenkinek van egy erős attribútuma, így könnyen levehető, hogy ki-mit képvisel: a Szakács az elnyomott tisztességet, a Tolvaj a gőgösen uralkodó habzsolást, a Feleség a kifinomultakat (az okosak szerint magát Angliát), a könyvárus, folyton olvasó Szerető pedig az értelmiséget. Aktuálpolitikai vonatkozásban a Tolvaj lenne Thatcher és elitje, a konyhai dolgozók az átlagemberek, a Szerető, mivel kedvence a francia forradalom, a baloldali, ellenzéki értelmiség, a Feleség pedig a megerőszakolt, bántalmazott, kényszerített ország. E két utóbbi talál egymásra, rendszeresen ádámkosztümben bujkálnak a konyhai alapanyagok közt (Ádám és Éva a Paradicsomban), de csak rövid szexig jutnak, a komolyabb kapcsolat kialakulását megakadályozza a Tolvaj. Aki egyébként tudja, hogy rá van utalva a Szakács munkájára, ezért őt nem cseszegeti igazán. A történet központi alakja a Tolvaj és az ő nyers, erőszakos, habzsoló megnyilvánulásai, ő szerepel a játékidő nagy részében is, egyszerre vicces és taszító, de még éppen nem megy át abszurdba a túlzó alakja.

A rendező híres a reneszánsz és barokk kor festészete iránti vonzódásáról, illetve hogy eredetileg festőnek készült, és ez vissza is köszön a filmjeiben. Itt csak néhány főbb helyszínen játszódnak az események, ezek azonban festményszerű kompozícióban vannak. A konyhán pl. gondosan elhelyezett gyümölcsös és vadas csendéletek vannak zöldes megvilágításban, a kamera pedig gyakran mizogucsisan, egy festményt szemlélő nézőpontját felvéve oldalazva halad. Nem kevésbé festői az étterem belseje a fekete-vörös és fehér uralkodó színekkel. Konkrétan egy teljesen egyező, barokkos festmény előtt ül a Tolvaj és bandája, egyszer pedig talán felveszik a már klisének számító Utolsó vacsora pózt is. A zene legmarkánsabb eleme a kórista fiú egyházi jellegű dala, amelyet többször megismétel, így teljesen belém égett. Érdekes, de azt vettem észre, hogy bár ömlik a szó a Tolvajból, némafilmként is megállná a helyét a film a játékidő nagy részében.

Élmény:

Cselekmény gyakorlatilag alig volt, és mivel elsősorban aktuálpolitikai allegóriának szánták részben a filmet, mai szemmel ez a része teljesen kimarad. Jelképessége miatt érzelmileg nem ragadt magával a történet és más elemi se tudták erről elvonni a figyelmet. Viccesebb vígjátékként talán jobban működött volna. Képi világában végre igyekezett látványos és kifejező lenni, de kedvenc korszakom erejét még mindig nem érte el ez a film se.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Alan Howard (A gyűrűk ura), Tim Roth (Kutyaszorítóban, Ponyvaregény), Ciaran Hinds (Vérző olaj), Ewan Stewart (Titanic), Roger Ashton-Griffith (Brazil, Mr Turner), Bob Goody (Mr Turner)

Következik: Az érzékek birodalma

Szólj hozzá!

A leghosszabb és a legrövidebb klasszikusok

2017. július 07. 21:02 - Életunt Cápa

 

A legrövidebb filmek:

Utazás a Holdba (Melies, 1902) - kb. 15 perc

Andalúziai kutya (Bunuel, 1929) - kb. 15 perc

Anglia hangjai (Jennings, 1942) - kb. 15 perc
A délután szövevényei (Deren-Hammid, 1943) - kb. 15 perc

A kilátóterasz (Marker, 1962) - kb. 30 perc
Fekete a ház (Farrokhzad, 1963) - kb. 15 perc

Mesék meséje (Norstein, 1979) - kb. 30 perc

shortest.jpg

A leghosszabb filmek:
(az eleve többrészesnek szánt filmeket/sorozatokat is ide vettem)

Out 1 (Rivette, 1971) - kb. 12 óra

Berlin, Alexanderplatz (Fassbinder, 1980) - kb. 15 óra
Csillagok háborúja IV-V-VI (Lucas-Kershner-Marquand, 1977-1983) - kb. 6,5 óra
Soá (Lanzmann, 1985) - kb. 9,5 óra
Az éneklő detektív (Amiel, 1986) - kb. 6,5 óra

Tízparancsolat (Kieslowski, 1988) - kb. 9,5 óra

Sátántangó (Tarr, 1994) - kb. 7 óra

A gyűrűk ura (Peter Jackson, 2001-2003) - kb. 12 óra
Tiehszi csü (Vang, 2003) - kb. 11 óra
Csillagok háborúja I-II-III (Lucas, 1999-2005) - kb. 12 óra

longest.jpg

 

Szólj hozzá!
Címkék: toplista